Tervezők

Számomra a festészet és a rajzolás mindig is intuitív, erősen önreflektív és intim tevékenység volt.Azáltal, hogy a képeket, a színeket és a szimbólumokat mélyen magamban lévő kútból kiemelem, festek, hogy jobban megértsem az alkotási folyamatot, és ezáltal jobban megértsem önmagamat és azt a világot, amelyen áthaladok.Amikor megpróbálom elképzelni, mit értek ezen, mindig egy hosszú és kanyargós út képéhez jutok vissza, amely egyre mélyebbre vezet az elmémben és a tapasztalataimban.Az ösvényen éteri és túlvilági jelenések sorakoznak, vannak, akik mindig is ott voltak, és vannak, akiket az élet útja vezetett oda.Így, ahogy kanyarogok az ösvényen, találkozva minden árnyékkal, minden jelenléttel, egyfajta táncszerű beszélgetésbe kezdünk.Ez a dialógus az, ami végül átragad a vászonra.Egy festménysorozaton való munka – mivel mindig egy festménnyel kezdődik – bensőséges kapcsolatot alakít ki köztem és e jelenések között, ahol minden egyes ecsetvonás és jel elmélyíti a vitát.Amíg végül a mű önálló életet nem kezd, és – ha figyelmesen hallgat – el nem kezdi elmondani minden titkát, minden szükségletét és vágyát.Ebből az együttműködésből fakad az ihlet, és hamarosan rajzok, fényképek és művészkönyvek kezdik benépesíteni a műtermet.Ez az egész folyamat ínycsiklandóan metaforikus, teljesen mámorító, és a művészetalkotás alapja.